Ez a poszt egy kicsit eltér majd az eddigiektől, bár személyes, de mégsem elsősorban az én tapasztalataimon alapszik, hanem két „kölcsönkért” izraeli szempár segítségével nézzük meg, mi is a közismerten utazásfanatikus izraelieknek az, ami nekünk a margitszigeti pokróc-fröccs vagy a balatoni hétvége…

Kisbőrönd, az izraeli retikül…

Az izraeliek nyüzsögnek. Országszerte és a határokon kívül is. Náluk az útra kelés szinte nemzeti hobbi, persze szigorúan a grillezéssel versenyben. Ha általánosítani szeretnénk, elmondhatjuk, hogy míg az olaszok csak úgy dübörögnek a külországok utcáin, az amerikaik fel-felbukkannak, a japánok mosolyogva végigcsipognak, addig az izraeliek „ott vannak”. Ebben a turisztikai „ott levésben” nagyon stabilak, ugyanis imádnak utazni, átlagosan jóval többet költenek utazásokra, és rendre az élbolyban vannak a turisztikai versenyhelyzetekben. A helyváltoztatásokra költött összegek kihelyezésében pedig olyan lelkesek, mint egy átlagos étvágyú magyar család a hűtőszekrény és a fagyasztóláda biztonsági alapon történő gyengéd csurig töltésében.

Míg mi a vasárnapi ebéd utáni kajakóma levezetéseként már a vacsoramenü összeállításán és a jövő péntekre kisütött házi lángos mennyiségén töprengünk, addig egy átlagos izraeli az évi második európai városlátogatása után a reptéri futószalagra tévedő bőröndjére várva nagy eséllyel épp azt latolgatja, milyen zimmerbe (apartman, panzió) foglaljon hétvégére szállást a családdal.

A közel egyéves izraeli jelenlétem alatt Kobi családjában az anyuka már jó pár külföldi társasúton vett részt, persze az egész baráti körrel kísérve, míg a párom, Kobi húgának luxuszimmeres, romantikus hétvégéit a kezemen és a lábamon együttvéve sem tudnám megszámolni. Oshrat, a szívem csücske, a nővér a 2 éves kislányával kettesben olyan tempóban járja Európát szinte kéthavi szinten, ahogyan én lapzártában még munkahelyi kerületemet se nagyon hagynám el… 

A témában ügyeletes két szakértőmet, Kobit és nővérét, Oshratot (a neve azt jelenti, ajándék; az is…) kértem, segítsenek belőni a 3 legautentikusabb izraeli utazási műfajt. Némi harsány, de derűs vitázás, érv- és ellenérvhalmaz alapján jöjjenek a különböző turisztikai kaliberű utazókra szabott, szépen elkülönülő műfajok, amelyek mindegyikét, de legalább egyikét érdemes kipróbálni, ha egyszer úgy döntünk, felszállunk az országba naponta többször induló, néha egészen alacsony áron vesztegetett járatok egyikére.

1. Pörgés és kényelem a csúcsra járatva

Kobi szerint alapvetően két nagy csoport van, az egyik, aki a csendre vágyik, a nyugira. Na, ez az, amit biztosan nem ebben a blokkban találnak meg a lelki alkatukkal harmonizáló zen túrát keresők. Az izraeli üdülőparadicsomokban tobzódhatunk a kényelmes, minden igényt kielégítő szállodákban, de decibelekben sincs hiány. „Zajra kell számítani, mert a legtöbben gyerekkel jönnek az ilyen helyekre” – mondja Oshrat, hozzátéve, hogy azért van szerencsére gyermekmentes szálloda (Vitalis) is, például Eilaton. A DJ-szettekkel tarkított medencei lét, delfinnézés, karaoke, zenés-táncos produkciós estek a hotelszoba ablakait recsegtető kihangosítással egyből pályán kívülre állítja a zajérzékenyebb magamfajta vagy természetközelség-szerető egyéb utazót.

Az ilyen helyeken aztán mindig van valamilyen program, zakatol a bulivonat, a gyerekenergia-lecsapolásban verhetetlen választás ezért egy hasonló tengerparti, komplexumos móka, ha nem is olcsó (150 euróval számolhatunk bátran egy szoba esetében). Eilat, Haifa, de Tel-Aviv, esetleg Netanya is játszik a tengerparti szállodák szekciójában. Mégpedig olyan hotelekkel, ahol a büfé kínálata tényleg átlagon felüli, az ételeket gazdag felhozatalban, elképesztően friss és jó minőségben pakolják ki. És ez még a háromcsillagos szállodákra is igaz.

2. Zöld és intimitás orrvérzésig

A North, vagyis az Észak nevét szinte percenként emlegetik a száraz területhez szokott országrészek lakói a sztorikban, mint valami földi paradicsomként hivatkozva a zöldellő, buja természete miatt körberajongott hétvégi desztinációra. Sokan nem élnének ott, mert kívül esik a pezsgésen, pörgésen, méghozzá legalább 1-2 órányi autóúttal, de abban mindenki egyetért, hogy ott töltődni egy zimmerben egy hétvégén felér az idegrendszer apró fogazatú bontófésűvel való kisimításával. Ebben a kedvenc testvérpárom is végre kiegyezik, ennél szebb márpedig nincs! Legalábbis Izraelben. Legalábbis szerintük. Ide főleg az intimitás és a csend kedvelői jönnek. Ez persze nem azt jelenti, hogy teljesen ingermentes környezetben, extrák nélkül töltik el a mininyaralások napjait.

Az alap-, pároknak ideális zimmerek mellett rengeteg nagyobb, nagycsaládoknak is alkalmas ház, apartman sorakozik, a legtöbb hely pedig tényleg brutálisan jól fel van szerelve, de fel vannak készülve a gyermekinvázióra is. Mert ebben az országban nemcsak megtűrik, hanem kifejezetten szeretik a gyerekeket. És nem csak a sajátjaikat, és nem is csak az érzelmes kismamák. Öregek, férfiak egyesült erővel küldenek olyan rezgéseket és figyelmet a sok kis sivítógép felé, amit egy átlagos európainak, köztük nekem is tanítani kellene.

Na de visszatérve, óvodákat megszégyenítő kültéri játékfelhozatal, rengeteg növény, bogár birizgálja a gyerekek idegrendszerét jó irányba a zimmerek kertjeiben, és bár láthatunk néha valahol másik családot, egyáltalán nem egymás arcában, pláne nem vezetett, zajos szállodai zenés műsoros produkcióval a háttérben.

Egyébként míg otthon költséghatékony választás a panzió, apartman, itt ez a műfaj sem a legolcsóbb, legalábbis az eddigi nagycsaládi kirándulásaink alapján. Az út során beiktatott kávézások vagy hamburgerezések és az üzletekben megejtett két-három órás nagybevásárlások viszik, vagyis szinte szállítják a pénzt, ha magunkra főzünk is. Persze a zimmerekben szintén kérhetünk reggelit, és nem fogunk csalódni.

Frissen facsart narancslé, saláták, rántotta, vagyis a tipikus, verhetetlenül bőséges izraeli reggeli billenti a mérleg nyelvét nekem e felé az utazási forma felé…. A zimmerek sokszor nem olcsóbbak a szállodáknál, bár az árakban mondjuk van különbség, attól függően, hogy mennyire szeretnénk elegánsabbat, jobban felszereltet. 100 euró körül van egy éjszaka egy párnak egy alapverzióban, hétvégén természetesen drágább, hét közben olcsóbb (péntek–szombat).

Vicces, hogy itt extrának, szinte luxusnak számít a pezsgőfürdő, a legtöbb embernek otthon ugyanis csak zuhanyzója van, ezért a hétvégéken nekem elsőre indokolatlan hévvel tudnak örülni egy lazító fürdőnek, pláne pár száz vagy ezer buborékkal kísérve, az elegáns „pezsgőfürdő” jelző díszkíséretében. Oshrat (és a húga) a családban a luxusfelelős, ő azt mondja hogy a zimmerben is ezt keresi, ahogyan nagyon sok izraeli. A kisebbik lánytestvér kifejezetten a medencés verziók között válogat mindig, ami egy éjszakára akár 1000 shekel (80 ezer forint környéke) is lehet.. Jaj.

Összefoglalva a zimmer az introvertáltak és a természetimádók paradicsoma, ahol a 10 m²-re eső emberek számába legfeljebb a pasink esik bele, és a szomszéd apartmanból átbotorkáló, váratlan kisgyerek, míg a szállodákban, pláne vacsoraidőben akár két-három népesebb család is erősíti a népsűrűséget.

Az Instagramon a @pepirigoni név alatt követheted nyomon az esetenként megjelenő izraeli posztokat.